Cserépkályha elterjedése és fejlődése

A 14. században, mikor a cserépkályhák legfőképp még csak várakban voltak használatban, nagyon gyenge hőleadó-képességgel bírtak. Ennek oka az volt, hogy ezek a kályhák még járatok nélkül épültek. Tulajdonképpen az ötlet nagyon jó volt, hiszen a nyitott égésterű kandallókat váltották be azzal a módszerrel, hogy fallal vették körbe a tüzet, és kerámia lapokkal növelték a hőtároló és hőleadó-képességét. A gazdaságosság és a minél hatékonyabb használat már akkor is nagyon fontos volt, ezért arra a megoldásra törekedtek,hogy a cserépkályhán belül minél több hőt vonjanak el a füstgázból, mielőtt a kéményen távozik. Így alakult ki az úgynevezett járatos cserépkályha, ami hosszú évtizedek kisérletezésének munkálya volt, hogy megtalálják az optimális egyensújt a füstjáratok hossza, bonyolultsága és a kémény huzata között. Hagyományos vagy retró cserépkályha, ami egyszerű hasáb formályú díszítés nélküli kályha. Viszont pont ezért, mert a cserépkályha formája nincs megtördelve, a legjobb hőleadó képessége ezeknek a kályháknak van. ma már eljutott odáig a cserépkályhaépítés és gyártás, hogy nagyon sok féle forma és szín közül választhatjuk ki a nekünk legkedvesebb kályhát. Legyen az népi cserépkályha, minimál cserépkályha, antik cserépkályha vagy a legmodernebb biotűztérrel készült külsőlégbevezetéses cserépkályha.